A digitális átállás egyértelmű; egyre több szakember fordul az újonnan megjelenő oktatási formák, az „alternatív” fejlesztés felé. Ezek a technológiai és oktatástechnológiai fejlesztésekre, multimédia és, más IKT előnyökre épülnek.
A Human Performance Technology/Improvement (HPT/HPI) modell kiinduló pontja, hogy a teljesítmény elégtelenségének több oka lehet, pl. ha a következők bármelyike hiányzik egy működő rendszerből: konzekvencia-felismerés, ösztönzés, jutalmazás; adat, információ és visszacsatolás; támogató környezet, erőforrások, eszközök; egyéni teljesítőképesség; motiváció és elvárások; tudás és képesség. Ha ezen az okokat azonosították, akkor meg lehet tervezni a megfelelő beavatkozást a probléma megoldására.
A Human Performance Technology/Improvement (HPT/HPI) modell
A korábbi TÁMOP-4.2.2.C-11/1/KONV pályázat eredményeire alapozva, humán teljesítménytámogató rendszerek kidolgozására és implementálására alkalmas, pedagógiai, informatikai, pszichológus, szakmetodikus, és közgyűjteményi kutatókból, doktorandusokból álló teamek feladata a köznevelési rendszerben használható elektronikus tanári teljesítménytámogató rendszer pilot projectjének kidolgozása, pl. a mester- és kutatótanárok számára, illetve a más információközvetítő és közgyűjteményi szakembereknek, hasonló elektronikus rendszer specifikálása. A rendszer, a teljesítménytámogató szak-adatbázisok, egyetemi, főiskolai repozitóriumok állományát integrálja.
A kutatócsoportok senior tagjai a nemzetközi oktatástechnológiai kutatások, szakmai szervezetek, konferenciák és fórumok részesei, szakfolyóiratok szerkesztői, akik a fiatal oktatók, doktorandusok, kutató tanárok számára, e fórumok megismertetését, hazai és nemzetközi K+F+I projectekben történő részvétel lehetőségét támogatják. A rendszer, a teljesítménytámogató szak-adatbázisok, egyetemi, főiskolai repozitóriumok állományát integrálja, az ET3R-re alapoz, a feltárt kompetenciák fejlesztésének eszközrendszerét implementálja.
Meggyőződésünk, hogy a digitális átallásnak tehát meg kell valósulnia az oktatás minden területén, így a köznevelés különböző tanulási keretei közötti is, különös tekintettel a formális és nem formális tanulás színtereire. A digitális átállás az elektronikus tanulási környezet újradefiniálását és kiterjesztését is magával hozza. Ezt a törekvés indokolja, hogy oktatás szinte minden szintjén, és egyre nagyobb mértékben meg kell jelennie az információs és kommunikációs eszközöknek.
A személyes tanulási környezetek kialakításában központi szerepet tölt be a BYOD-modell mellett az 1:1 modell, amelyet a szakirodalom a hozzáférés modelljeként definiál. A modellt elsősorban a táblagépekkel való oktatás keretrendszereként írják le, amely a tabletek és más mobil eszközök erősségeire épülnek, vagyis a tartalmak egyfajta csatornájaként, modelljeként és az azonnali visszacsatolás eszközeként jelenik meg. A legtöbb esetben ezen hozzáférés aszinkron módon történik és önállóan megy végbe. A legfontosabb tényező a tanulási folyamat újragondolása, amely során minden fél számára biztosított az 1:1 képernyő-hozzáférés lehetősége, amely lehetővé teszi a mobilitás és a személyre szabott tanulási környezetet. Az oktatási tartalmakhoz való folyamatos hozzáférés által a tanulási folyamat is részben önszerveződővé és személyes irányításúvá válik.
A tanulók olyan forrásokhoz is hozzáférhetnek a világhálón, amely az információs műveltség fejlesztésének eszköze lehet, hiszen a tudatos és kritikus információfogyasztáson kívül, a felfedezéses és más tevékenységekbe ágyazott tanulás képességére is szükségük lehet. Az eszközökön elérhető források fejlesztik a kreativitást és megfelelő tanári irányítás mellett a tanulók tantárgyi koncentrációk során elsajátított interdiszciplináris ismereteket is jobban átlátják.
Az 1:1 digitális hozzáférési modell
Mindezek alapján több eljárásrendszert és megoldást kívánunk elméletileg megalapozni, és empirikusan is igazolni. Célközönségünk az a pedagógus, aki kutatóvá kíván válni, az a közgyűjteményi munkatárs, aki az újmédia megoldásokat használni kívánja, az elektronikus környezetben oktató tanár, és ott tanuló diák.
PROJEKTCÉLOK
A projekt célja az Eszterházy Károly Főiskolán a kutatás-fejlesztés feltételrendszerének javítása a kutatásokhoz szükséges humánerőforrás és szolgáltatásfejlesztéssel.
A Digitális átállás az oktatásban című projekt közvetlenül a kutatói teamek közreműködésével megvalósuló komplex kutatási projektek előkészítésére és pilot programok megvalósítására, illetve a kapcsolódó szükséges kutatásmenedzsment kapacitások fejlesztésére irányul.
Specifikus célok
- Az alapkutatási potenciál és a felsőoktatás tudományos fejlesztői eredményeinek növelése:
A projektben kidolgozásra kerülő komplex kutatási témák hozzájárulnak a kutatói/humán erőforrás fejlesztési kompetenciák, attitűdök, neveléstudományi- és kutatás-módszertani háttér-műveltségelemek kialakulását támogató fejlesztésekhez, amelyek elősegítik az elektronikus információ-és kommunikációtechnikai eszközöknek a korábbinál tudatosabb, újszerű, hatékony felhasználását.
- A kutatói teamek felkészítése a nemzetközi programokban való részvételre:
A kutatás menedzsment kapacitások megerősítése hatékony bekapcsolódást tesz lehetővé a nemzetközi kutatási projektekben való részvételre.
- Nemzetközi kutatás-fejlesztési tapasztalatok adaptációja:
A „Digitális Átállás" projekt eredményeinek ICEM konferencián történő disszeminálása lehetőséget teremt, hogy megismertessük az 5 kontinensről érkező országok képviselőivel a magyarországi oktatási rendszerben zajló kutatásokat, továbbá együttműködési megállapodásokhoz vezető kapcsolatteremtésre ad lehetőséget.
- Fiatal kutatók bevonása a nemzetközi kutatási projektekbe:
A projekt keretében 14 fő fiatal kutató bevonására kerül sor, akik a kutatási projektekben való részvételükkel szakmai tapasztalatot és gyakorlatot szereznek.
Operatív célok
A projekt operatív céljai a tervezett pillérekhez szorosan kapcsolódnak, az alábbi meghatározások szerint:
